Varga István László, jövőkutató, digitális marketing szakember

Interjú Varga István Lászlóval, a Manta Marketing alapítójával.

onBRANDS
Egy rólad szóló kiadványon azt olvastam, hogy marketing szakember, Z generációs tanácsadó és jövőkutató. Meg persze három gyerekes apuka. Mi legyen a sorrend?





VARGA ISTVÁN LÁSZLÓ
Ha a Z generációs kiadványon nézted, akkor nyilván a három gyerekes apuka, mert Z generációsak a gyerekek. Hogyha azt nézzük, hogy szakmai környezetben vagyok, ahol az új digitális generáció fog mindent meghatározni, akkor itt a jövőkutató és a Z generációs szakember.

 

Most nagyon divatos azt mondani, hogy óriási nagy gap van a generációk között. Te is ezt látod?

Én azt látom, hogy ennél sokkal nagyobb lesz a távolság. Vegyük az alap generációkat, tehát az X 65-80-ig, az Y 80-95-ig, és aztán jöttek 1995 után a Z generációsok 2010-ig. Nem tudták, hogy hogyan lesz, csak elnevezték őket. Aztán jöttek a görög abc betűi, az alfa és a béta. És hogyha ebben nézem, akkor az új alfák sokkal jobban fognak hasonlítani a Z-hez, magyarul, a mostani 1995 és 2010-ig születettekhez, mert már ők is a teljesen digitális világba születtek bele. Nyilván lesz köztük különbség, hiszen a Z generációs gyerekek 2-3 évesen még nem iPadekkel meg iPhone-okkal rohangáltak, akik 2010 után születtek, azok már igen. Ezzel jött, hogy amikor egy hagyományos fényképalbumot nézegetnek, a két kis ujjacskájukkal szeretnék a képet felnagyítani. A Z, az alfa és a majd csak ezután megszülető béta

 

KORSZAKVÁLTÓ GENERÁCIÓK LESZNEK,


nekik kell majd megépítaniük egy teljesen új jövőt, amiben mi X-ek és Y-ok is tudunk élni.   Az általuk létrehozott valóságot ha nem is birtokolnunk kell, de valamilyen szinten hozzáférést kell hozzá kapnunk, értenünk kell, tudnunk kell használni, tudnunk kell a jelszavainkat kezelni. A mai 20 évesek 3-5, de legkésőbb 8 éven belül vezetők lesznek, az Y-okra számíthatnak, de gyorsan leváltják őket, az X-ek pedig addigra kiöregednek a vezetésből. Kiöregednek egyrészt azért, mert nem lesznek hajlandóak, másrészről meg már nem is tudják megtanulni azt a ritmust, amit most a Z a fejlődés által diktál. A Z se magától diktálja. Amikor azt mondják a Z-re, hogy multitaskos, nem azért van, mert ő multitaskos akart lenni, nem úgy született meg, hanem egyszerűen az a sok információ, ami rá esik, az egyszerűen azt kívánta meg, hogy ő képes legyen egyszerre több feladattal foglalkozni. Ő sem tud jobban, mint egy X vagy egy Y, de ő mégis megteszi, hogy idegen szóval az „interrupt”-ot, tehát a különböző tevékenységekhez szükséges lekérdezéseket elkezdi gyorsítani. Az egy érdekes szituáció lesz, amikor a babyboomerek vagy az X-ek ezt már nem értik, és inkább föladják.

 

Mi lesz velük?

Föladják. A Z-nek meg az új alfáknak majd segíteni kell. Erre szoktam azt mondani, hogy a Z abszolút megértő. Tehát a Z azt mondja, hogy nem tudod? Semmi gond, majd segítek neked. Nagyon kedves nyugalommal, mint ahogy az indiánok a gyogyósokat kedvesen segítették. Ő nem bánt érte, hanem azt mondja, hogy jól van, segítek és csináljuk.

 

Tendencia volt, legfőképpen a telkó szektorban, hogy mentek egyre lejjebb célcsoportban, már-már elkezdtek a gyerekekhez szólni, mindegy is, hogy milyen betűvel illetjük őket. Most pedig már az a tendencia, hogy ezek a gyerekek akarják megmondani, hogy hogyan kell csinálni.

Ennek egyszerű oka van. A gyerekeknél régen is volt pénz, most is van pénz, és sok esetben a gyerekek be vannak csatornázva a szüleik hozzáférése által, amivel gyakorlatilag vásárlási döntéseket tudnak generálni. A szülők jóváhagyólag, támogatólag, vagy esetleg utólag megtudják azt, hogy az a vásárlás megtörtént. Tehát érdemes megcélozni őket. Egyrészt mert gyorsan tanulnak és gyorsan lesznek fogyasztók, másrészt meg mi magunk is követjük a nyugatot. Míg régen, mondjuk 20 évvel ezelőtt egy 16 évesnek nyugaton volt pénze, addig nálunk egy 16 évesnek nem nagyon volt pénze. Most viszont van 16 évesen is pénze. Nyilván az apja meg az anyja pénzét osztja újra, miközben megnyílt számára a digitális munkaerőpiac is. Hogyha mondjuk ő grafikus tervező 16 évesen, vagy éppen influenszer, akkor ugyanúgy van pénze, tehát érdemes megszólítani őket, ennek a tömeges jelenléte az már egy olyan vonzó pénzmennyiség, ami vonzó a vállalatok számára.

 

Az, hogy ezek az influenszerek kvázi szakértőkként is fellépnek mindenféle termékkategóriákban, az mennyiben tud hiteles lenni, hiszen azért vannak az életnek olyan részei, amihez mondjuk úgy, hogy meg kell öregedni.

Igen, ez egy érdekes kérdés.

 

Vagy ezt csak egy öregember kérdezi?

Nem. Azt látom, hogy az influenszerek – gyakorlatilag digitális celebek – sok esetben lenézik a fogyasztót, és akkor kétes értékű az, amit ők végre akarnak hajtani, vagy végrehajtanak. A fogyasztó nem hülye. És itt a fogyasztó a nagybetűs fogyasztó, tehát az a partner, akihez ő szólni akar, aki majd a termékének a vásárlója lesz, akivel valamilyen szinten kapcsolatba kerül. Vannak valóban olyan influenszerek, akik komoly 1-2 milliós követői bázissal bírnak, de egyrészt nem tudjuk, hogy ez hogyan tevődik össze, sok esetben ők maguk sem tudják, ráadásul nincsenek profilozva. Abszolút nem tudunk róluk többet, mint azt, hogy egyébként az az ő követője. Nagyon sok esetben ezek az emberek abszolút ismeretlenek más emberek számára, mert csak adott, úgynevezett életmód közösségekben érik el azt a fajta hatásgyakorlást, amit ők most el akarnak érni. De sok esetben nem bizonyított az, hogy mi a hatásgyakorlása. Tehát ha szigorúan laboratóriumi környezetben le tudom választani azt az egyetlen egy márkatípust, amelyet mondjuk éppen hirdet, és az ő hatására történt vásárlás, akkor tudnám csak valóban megnézni azt, hogy ez a hatásgyakorlás százalékában mennyire valóban hatásos. A másik, hogy keltik a hype-ot. Azt látni kell, hogy a hype,  az önmagában most elég nagy, önmagában egy nagyon jó pénzszerző és figyelemfelkeltő eszköz. Hogyha én extravagáns vagyok, és olyan extravagáns termékeket használok, akik egyébként hajlandók az extravagáns termékek támogatására, akkor azt lehet finanszírozni, amiből pedig egyébként nagyon jól él az influenszer. Az emberek ezt látják.

 

Azt mondjuk, hogy nagyon felgyorsult a világ, jelentsen ez bármit is. Te azt mondod, hogy ez még gyorsabb lesz.

Igen.

 

Miből fog állni leginkább ez a változás? Nem fogunk gyorsabban enni, aludni, tehát a technológia változik még gyorsabban? Arról beszélünk 20 éve, hogy a biznisz modellnek kell megváltoznia.

Meg is változott. 20 évvel ezelőtt, amikor kijött 100 új biznisz modell, és egy konferencián hallottam róla, akkor egy csomót képtelenségnek éreztünk, mégis működött. Gondoljunk akár a Share Economyra, a valamilyen eszköz, információ, tudásmegosztásra, itt van a nyakunkon a blokklánc fejlődése, a blokkchain technológia, de gondolhatunk arra, hogyha valaki egy teljesen más üzleti modellben mondjuk előfizetéses alapon árul valamit, vagy éppen freemium modellben ingyen ad oda valamit, cserébe kéri a fogyasztónak a hozzájárulását, a bevonását az értékalkotási folyamatba.

 

MA OLYAN MODELLEK MŰKÖDNEK, AMIK RÉGEN NEM MŰKÖDTEK.


De ha Jancsi bácsi felől nézem a dolgot, aki 100 évvel ezelőtt kiült az udvarra, vagy a ház elé pipázni egy jót, és volt ideje megnézni az elmenő lovaskocsikat, akkor ma is látunk ilyet. Jancsi bácsi kiül és az elsuhanó autókat nézi, nem siet sehová, hiszen megtette a maga dolgát. A városiasodás hozta ezt az egészet, hogy nekem van-e időm várni a buszra, vagy nincs. Beülök az autómba és egy újabb szabadságfokot szerzek, vagy nem. Nyilván nem várok a buszra, hanem ülök a dugóban. A kettő ugyanaz, mégis van egy szabadságfokom. Ehhez hozzáteszem még az inflációt, hogy ugyanannyi pénzért többet kell dolgoznunk.

 

ÚJABB VÁGYAINK VANNAK, A MÉDIA EGYRE INKÁBB AZT ÍRJA BELÉNK, HOGY LEHETNEK VÁGYAID, TE IS LEHETSZ GAZDAG, SŐT, BELÉNK ÍRJA AZT, HOGYHA NEM VAGY GAZDAG, LAKKOR LÚZER VAGY, ÍGY HÁT MINDENKINEK HAJTANI KELL.


Megnézi a szomszédját, az ő fűje zöldebb, neki jobb autója van, a feleségének jobb ékszerei vannak, többet mennek nyaralni és így tovább. Most mondhatnám a klasszikus értékmérőket,  de egyszer csak az lesz belőle, hogy azt veszi észre, hogy belesodródott ebbe a fajta sebességmániába. Itt nem a szigorúan vett egy, három, vagy tíz százalékos inflációra gondolok, hanem arra, hogy például Európában nem birtokolnak lakásokat, hanem bérelnek. Magyarországon még birtokolni akarnak. Életük elején a fiataloknak egy nagy összeget össze kell rakniuk, mert a szüleik azt mondják, hogy fiam, az a biztos, hogy kell egy lakás, egy ház. Akkor nyilván erre fog koncentrálni, de mellette ugyanolyan jómódot szeretne biztosítani magának, mint egy holland fiatal, akinek nincsenek ilyen vágyai. Logikus a nagy különbség, tehát ha egy magyar fiatal egy jó 3-as BMW-ben szeretne ülni, sokkal többet kell hajtania érte, mint egy amerikai társának, aki megkapja az olcsó finanszírozást és vele együtt az olcsóbb BMW-t is. Ez a kettő nyilván szül különbségeket, aminek aztán rengeteg következménye lesz. De nem csak erről van szó. Az ipari forradalom, a találmányok felgyorsulása, a technikák, a technológiák segítsége, a hozzáférés különböző dolgokhoz és lehetőségekhez, mind-mind afelé hajt, hogy ezt tudjad kihasználni, ahhoz pedig pénz kell, és ezt a pénzt úgy tudod megszerezni, hogy ebben a gyorsuló társadalomban részt veszel, szerepet vállalsz, és többet akarsz, mint más.

 

Hol lesz ennek a vége? Meddig lehet gyorsulni? A Forma1-es autóval is lehet már 300 km/óra fölött száguldani, de minden kanyart nem lehet bevenni. Egy ember bizonyos gyorsaságot már nem tud lekövetni. Mentálisan, fizikailag, bárhogy.

Meddig lehet gyorsulni? Úgy tudok erre válaszolni, hogy ez egy lineáris kérdés. Tehát a lineáris gondolkodás kérdése, hogy meddig lehet gyorsulni, mert azt mondja, hogy az előző gyorsulásom és a következő gyorsulásom között is eltelt valamennyi gyorsulás és az a gyorsulás a plusz. Másképp fogalmazom. Azt mondja, hogy egy kicsivel gyorsabban megyek, mint az előző szinten. Az exponenciális gondolkodás pedig, teljesen maga mögött hagyja ezt a gyorsulási példát, és azt mondja, hogy hirtelen van egy fölfelé ugrásom. És ez a fölfelé ugrás ez egy váltás.

 

TEHÁT AZ, AMI ADDIG VOLT, AZ MEGSZŰNIK, VAGY LELASSUL, VAGY ELTŰNIK, VAGY ÁTALAKUL ÉS HELYETTE LESZ VALAMI EGÉSZEN ÚJ.


Amikor kérdeztük, hogy meddig lehet a lovakkal gyorsulni, akkor ez egy alapvető kérdés volt az akkori világban. Mindenki egyre gyorsabb lovat akart, vagy egyre jobb hintót akart. Aztán jött a gőzgép, és ez önmagában nem lett többé kérdés. De mondhatom a repülőt, az űrhajót, vagy bármi mást, tehát ez egy másik fajta gondolkodás.  Most azt érzem, hogy ismét ott vagyunk,  hogy egy szinttel följebb kell lépnie az embernek. Itt valóban kérdés, hogy meddig lehet gyorsulni, de hogy az ember képes lesz-e a változásra, az a jogos kérdés. Mert ami történt az elmúlt 50 évben, az olyan mértékű együttműködést vár el az embertől, amire szerintem az ember teljesítőképessége már korlátozott. Vegyünk egy egyszerű példát. Ma az Audi gyárban egy összeszerelő csoport tagjait olyan feladatokkal tesztelik,  hogy vannak különböző  vasrudak,  amik meg vannak hajlítva, különböző spirálokat meg íveket járnak be, erre vannak felfűzve fa karikák, és ezeket a karikákat kell időre végig húzni a fémrúd mentén időre, úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Aki ezt meg tudja csinálni, az a csoport tagja maradhat, aki pedig nem tudja megcsinálni, az egyfajta továbbképzésre lesz kötelezve. Azért, mert az a munka agyban hasonlít ahhoz a munkához, amit egyébként a szalagon, vagy az összeszerelő soron végeznie kell. De mindannyian tudjuk, hogy ennek van mind másodpercben, tehát a gyorsaságban, mind pedig az érintések számában is egy korlátja. De egy robotnak ma már nincsen korlátja. Megnézzük, hogy egy Rubik-kockát milyen gyorsan tud kirakni, akkor talán most 0,22 másodpercnél tartunk. Fel tudjuk a kérdést úgy tenni, hogy tudnak-e már olyan gyors mechanikát készíteni, hogy 0,01 secundum alatt képes legyen, mert önmagában a matematikai művelet alkalmas rá. Tudja, hogy melyik után melyiket kell húzni, de mechanikailag nem tudjuk még megcsinálni mi emberek ezt a fajta robotot. De azt nem tudjuk, hogy majd amikor egy robot fog gyártani egy ilyen robotot, akkor ő majd képes lesz-e arra, hogy gyártson egy olyan robotot, amelyik 0,01 másodperc alatt ezt eléri.

 

Az egész világ orwelli.

Igen, de nyilván Orwell sem tudta elképzelni azt, ami ma van. Most egy digitális Orwellnek kellene megírnia a digitáliát, de az még nincs megírva. Vannak erre kísérletek, jobbnál-jobb filmek és könyvek, de valójában nagyon kevesen tudják elképzelni azt, hogy ennek a gyorsulásnak hol lesz, nem a határa, hanem az ugrása.

 

A folyamatosan változó digitális világot próbáljuk lefordítani a hétköznapokra. Mit tud ma csinálni egy vállalati vezető, egy kommunikációs, egy marketing, egy márkaszakember?

Amit a legfontosabbnak tartok, hogy a változásra való hajlandósága legyen meg, mert tanulnia kell. Ha ezt megérti, hogy tanulnia kell, akkor partner tud lenni egy fejlesztőmérnökkel, egy IT szakemberrel, egy marketingessel, egy jövőkutatóval, és tudnak miről beszélni. Ez olyan, mintha elkezdenék egy társalgást mondjuk a nagymamámmal a múltban. Ha ez lehető lenne, akkor először el kéne magyaráznom neki, hogy figyelj kedves mama, én most a Facebook-on dolgozok és tartalomfejlesztéssel foglalkozom. Na hát akkor kezdjük onnan, hogy mi az a Facebook. Nem értené meg, hogy a digitális világban én most egy digitális piactéren, digitálisan jelenlévő emberekhez szeretnék digitálisan szólni úgy, hogyha ők akarnak, akkor benéznek az én oldalamra. Mit jelent az, hogy az oldalamra? Nagyon nehezen tudnám neki megmagyarázni, hogy egyáltalán mivel foglalkozom a digitális térben. Ezekben az úgynevezett digitális marketingterekben, ami például az Amazonnak a tere, ami a Googlenak a tere, amilyen a Facebooknak a tere, hogy csak a három legnagyobbat említsem. Egyszerűen olyan marketingterek alakultak ki sajátságos szabályozókkal, szabályokkal, közlekedési táblákkal és így tovább, amit el sem tudunk képzelni. Ezek már alapot képeznek a tekintetben, hogy itt a létrehozott digitális világban megpróbáljanak eligazodni. Ha a vállalatvezető megszerezte már az alaptudást, akkor lehet arról beszélni, hogy hogyan lehetne átállítani a váallalatot, hogy eggyel magasabb szintre lépjen. Nyilván itt föl kell tenni kérdéseket, hogy már megtették-e már azt, amit meg lehetett tenni, például az ügyfél-kommunikációban van-e egyfajta automatizmus. Itt most nem csak a hírlevélküldésre gondolok. Használnak-e már digitális eszközöket a kommunikációhoz. Tehát van rengeteg értelmes kérdés. És ha a válasz az, hogy nem, akkor érdemes elgondolkodni azon,  hogy találkozzon egy-két olyan szakemberrel, akik átnézik a vállalatát és tudnak néhány értelmes javaslatot tenni.

 

FONTOS, HOGY NEM A LINEÁRIS KÉRDÉST KELL FÖLTENNI,


hogy megéri-e nekem plusz 10 vagy 20 millióért venni valamit, egy új szoftvert, mert alapvetően nem csak a szoftverekben kell gondolkodni. Mert például ha az emberanyag nem képes arra – és itt jönnek vissza a generációk -, hogy ezt az ugrást vele együtt meghozza, akkor ez a vállalat valamilyen szinten majd digitalizálódhat, de hibrid vállalatként sokkal nagyobb annak az esélye, hogy  hosszútávon ki fog pusztulni, mint az a vállalat, ahol mondjuk fiatalok dolgoznak, hajlandóak változni, hajlandóak tanulni, vezethetőek, irányíthatóak, értik a digitalizációt, értik a digitális kommunikációt, alapvetően az üzleti folyamatokat digitalizálni akarják, a sales folyamatot is, az aftersales folyamatot is, és minden mást. Létrehoznak egy olyat, ami alapvetően digitális, akkor sokkal könnyebb lesz a piacon maradni és sokkal gyorsabban lenyomja azt a vállalatot, ami ráadásul még csak nem is költséghatékony, és lehet, hogy már vagy 100 éves, mégse merte meglépni ezt a változást, vagy változásra való felkészülést, ezt a digitális lépcsőt.

 

Mit gondolsz, a klasszikus értelemben vett márkáknak lesz valódi értéke, vagy tulajdonképpen elég lesz, ha csak egy digitális adatvezérelt kommunikációval közelítünk mindenki felé?


A MÁRKÁKNAK MOST NAGYON FEL VAN ADVA A LECKE. MA EGY Z GENERÁCIÓS FIATAL MÁR AZT VÁRJA EL, HOGY ŐHOZZÁ LEGYEN HŰ A MÁRKA.


Ez egy nagy fordulópont. Régen nem így volt. Másrészről a márkának azért kell tudnia megújulnia, mert megújul vele együtt a fogyasztó. Nem a kiöregedő generációhoz szóló márkáról van szó, aki a nyugdíjasokhoz szól, annak 10-20-30 éve van. Hanem ha 16-18 éveshez szól, akkor ki merem jelenteni, hogy a mai 16 évesek teljesen mások, mint a 16 évvel ezelőtti 16 évesek. És ez pont egy generáció. Ők teljesen másképp gondolkodtak. Más eszközöket, más médiumokat használtak. Gondoljunk bele, hogy a mai Z generációsok a social médiáról azt hiszik, hogy az a média. Egy mai Z generációs nem nagyon olvas könyveket. Sokkal előbb megtanul egy zeneszámot, mint mondjuk egy Ady idézetet. Egy mai Z generációs nem olvas fizikai újságot, az újság kiveszik és lehet, hogy egy-két tehetségkutató műsoron kívül maximum a Natgeo-t vagy a Natgeo Wild-ot nézi, hogyha bambulni akar, de még ezt sem, hiszen a média fogyasztási szokásaik alapvetően megváltoztak. A Youtube-ról, a Facebook-oldaláról, vagy az Instagramról a kedvenc oldalainak a követéseiből, de minden esetre egy eszközről tájékozódik. A kedvenc celebek, ma ugye influenszerek. Ha viszont innen nézzük a dolgot, akkor mondok egy nagyon egyszerű, gyors példát. A Snapchat-et meg akarta venni a Google,  meg akarta venni a Facebook, 2-3 milliárd dollárokat ajánlottak, de a srácok nem adták oda. Azt gondolták, hogy majd fejlesztik. Valóban egyedi modelljük volt,  de itt nem az eltűnő üzenetekre gondolok, hanem az önkifejező eszközre, amit megteremtettek. Nem akarták odaadni magukat és eltelt 2-3 év. A Facebook megcsinálta az Instából gyakorlatilag a Snapchatnek a lehetőségeit, és megcsinálta a Facebookban is a story lehetőséget. Magyarul 2 év elteltével már nem volt szükséges, hogy megvegye. Ez egy baromi egyszerű szakmai dolog volt. De hogyha a fiúk odaadták volna magukat úgy, hogy az üzleti tervük nem hozott egy fillér hasznot sem, akkor ők legalább 2 vagy 3 milliárd dollárral távozhattak volna. Ha innen nézem, akkor a 15 évvel ezelőtti generációnak semmi nem volt a kezében az önkifejezésre, csak esetleg az, hogy csöves volt, vagy mondjuk olyan számokat hallgatott egy walkman-en. 15 évvel ezelőtt még PDA-k sem, ­ - az első intelligensebb menedzserasszisztensek ­­- sem voltak. Volt a rendes mobiltelefon. Azon nem lehetett önkifejezni semmit. Amikor most azt mondjuk, hogy mobiltelefon, az azért nem jó szó már, mert ezek az okos eszközök most már olyan okosirodák, amik képesek erőműként szolgálni engem.

 

Tizenvalahány évvel ezelőtt vezettem egy konferenciát, ahol a nemzetközi Motorola marketing vezetője tartott előadást, és ő már akkor úgy fogalmazott, hogy egy olyan eszközt árulunk, amit régen úgy hívtak, hogy mobiltelefon. Már a Motorola sincs sehol.

Ez így van.

 

Miközben megmondták a tutit.

Így van, megmondták. De ez egy tipikus példa. Ma hogyha bemenne az ember a BMW-hez egy korszakalkotó ötlettel, és a BMW esetleg annyira gőgös, és mondjuk megteszi és megteheti, hogy ezt meg se hallgatja, akkor nyilván 30 év múlva lemaradhat és nem lesz már világcégek között. De a mostani nagy cégek ennél már okosabbak és külön osztályt foglalkoztatnak arra, hogy a hozzájuk jövő ötleteket, vagy újszerű gondolkodást valamilyen szinten fölkarolják.

 

Kooperálnak vagy ellopják.

Igen.

 

Mind a kettő járható út.

Igen, egyébként Kínában például most ez a jellemző. Fejlesztettek egy olyan gazdasági övezetet Hongkong fölött Szencsenben, ami 30 évvel ezelőtt egy 30 ezer fős halászfalu volt, ma pedig már egy olyan szabadfejlesztésű övezet, mondjuk a Szilícium-völgyhöz hasonló, amely Kína áruforgalmának 30%-át viszi. Ma egy 13-15 milliós városról beszélünk, és mondhatnám azt, hogy szabad lemásolni tevékenységeket, modelleket, szabadalmakat, árukat, elgondolásokat és hagyják is. Azt mondja, hogy hagyom, hogy ebben a régióban ez működjön, és győzzön a jobbik. Eközben az állam vastagon benne van abban, hogy ennek a birtoklását csak minimum felesben lévő cégekben engedi. Ezt mostanában kezdi feloldani Kína.

 

Pont kínai hír, hogy az utcán és mindenhol megfigyelnek téged és a viselkedésed alapján kreditjeid lesznek. Ez valós vízió?

Több éve építik ezt. Körülbelül 200 millió eszköz lesz, nem kifejezetten csak kamera, melyekre ráteszik majd ezta  technikát.Arcfelismerő lesz, meg fogja tudni különböztetni, hogy férfi, nő,  hány éves,  milyen ruhában van, tehát rengeteg dolgot meg fog tudni.

 

Így lehetsz jó állampolgár, vagy rossz állampolgár. Mit eszel, mit iszol, hová mész, hol töltöd az idődet és ez alapján kapsz osztályzatokat, tehát ha láthatóan fitness terembe jársz, akkor mondjuk kevesebb lesz a járulékfizetésed. Ha McDonalds’-ba jársz enni, akkor meg több.

Már 20 évvel ezelőtt egy európai dokumentumban olvastam a társadalmi hasznosság fogalmáról. Az, hogy valaki mennyire hasznos tagja a társadalomnak, ygakorlatilag, hoyg mennyire jó állampolgár, azt egy score-card pontrendszerrel lehetne jellemezni. Amiben tényleg benne van az, hogyha te mondjuk sörözöl a másik meg fitness edzésre jár, akkor nyilván a kettőtök között lesznek majd különbségek. Volt a Denzel Washingtonnak egy filmje körülbelül 15 évvel ezelőtt, amikor bevitte a fiát egy kórházba, ott elbarikádozta magát, túszként tartva a nővéreket, és a szívműtétet követelte, mert neki egyébként a társadalombiztosítás miatt nem járt volna. Azt látni kell, hogy aki hasznos tagja a társadalomnak, ebben a rendszerben, az több pontot fog kapni, mint aki mondjuk nem hasznos tagja és ehhez a digitáliát, a digitális megfigyelést és a digitális mesterséges intelligenciát hívták segítségül.

 

Itt valaki az adat birtokosa lesz, tehát a klasszikuson kívül egy másik fajta digitális szakadék is lesz. Aki minden adat birtokosa és irányítója lesz, akkor övé lesz a hatalom, ez pedig háborúhoz fog vezetni.

A háború nem érdeke senkinek.

 

Az adatért vagy az irányításért fog menni a háború, ha minden digitálisan vezérelt lesz.

Én ezt másképp látom. Hogyha meg akarunk érteni valamit, akkor mindenképpen a történelemhez, a gazdasághoz és a politikához kell nyúlnunk. Ott kell a gyökereket megérteni ahhoz, hogy aztán eggyel, kettővel vagy hárommal följebb lépjünk. Nyilván vannak egyes csoportok, akiknek a háború az érdeke. De az, hogy egyébként keletkezik egy csomó adat, ahhoz ma már hozzászoktunk. Ez 50 vagy 100 évvel ezelőtt nem lett volna releváns, hiszen még nem tudtuk elég gyorsan processzálni, adatot feldolgozni, addig hiába volt egy csomó adatunk, nem tudtunk vele mit kezdeni. Ma van egy csomó adatunk, és valamit tudunk is vele kezdeni. Ha azt mondanám, hogy az adat lesz a jövő aranya, az adat lesz a jövő olaja, ha azt mondanám, hogy a feldolgozott adat és információ lesz az, amivel jólétet lehet teremteni, akkor nyilván egyfajta naiv, de gyönyörű utópiát tudok festeni. Ha azt mondom, hogy egy állam azon munkálkodik, hogy a polgárai jólétben éljenek, akkor nagyon helyes irányba megyünk. Nyilván az államok között lesznek különbségek, nyilván az államok és a pénzemberek között lesznek különbségek, nyilván a politika ebbe bele fog szólni, nyilván korrupció van mindenhol a világon, tehát egy csomó olyan dolog van, ami ebbe bele fog szólni, és ki fog alakulni valamilyen multigráf, valamilyen multi-szövevény. De ez már túlmutat a marketingen, a vállalaton, ez már az egész bolygót érintő dolog, hiszen hogyha ez a fajta túlnépesedés most folytatódik, amit látunk, akkor ez nekünk egy nagyon komoly veszélyforrás lesz. Megmondom, hogy mire gondolok. 53 éves vagyok, megdöbbentő, de tény, hogy az én életemben meg fog duplázódni az emberiség létszáma. Amikor én születtem, a 4 milliárdot még nem értük el és most hamarosan elérjük a 8 milliárdot. Erre még nem volt példa. Lehetett tudni azt, hogy az 1100-as évek után az 1200-as évek következik, és lehetett azt sejteni, hogy ami az 1100-as években volt, mondjuk a földtulajdon és így tovább, az a következő évszázadban is hasonlóképpen alakul. Lehetett tudni, hogy majd lesznek királyok, akik több földet akarnak, le akarnak igázni, aranypénzt akarnak veretni, más álmaik vannak, nagy álmokat szőnek, de alapvetően nem változott semmi. Most meg 100 év alatt annyi minden változott, mint az elmúlt 2000 évben, és a következő száz évben hasonlóképpen még több minden fog változni, mint az azt megelőző 100 évben. Amikor elmentem előadást tartani a Budapesti Műszaki Egyetemre, ott ültek a kedves hallgatók, és megkérdeztem tőlük, hogy ki akar milliomos lenni. Mindenki feltette a kezét.

 

AZT KÉRDEZTEM, HOGY KI AKAR MÉG 55 ÉVET DOLGOZNI? SENKI NEM TETTE FEL A KEZÉT.


Na, ez most egy olyan paradigma, amit nagyon kevesen értenek meg. A régi világban nem mondta senki, hogy nem akarok dolgozni 55 évig, mert tudta, hogy nyugdíjkorhatár van. Én meg most azt mondom, ha nyugdíj már nem lesz, akkor nyugdíjkorhatár sem lesz, dolgozni fogokaddig, ameddig vagy kedvem tartja, vagy egyébként kénytelen leszek a havidíj alapú életemet finanszírozniTehát valamilyen tevékenységet végeznem kell, amit egyébként munkának hívunk, amiből pénz lesz.

 

A MUNKA FOGALMA MEGVÁLTOZOTT.


Az elmúlt 30 évben többet változott a munka fogalma, mint az elmúlt 1000 évben. Régen a munka fogalma az volt, hogy fölnyergeltem a lovat, megműveltem a földet, házat építettem, ácsoltam hozzá tetőt, le tudtam vágni a disznót, tudtam főzni, voltak mesterségek. Ma ezek a mesterségek alapvetően átalakulnak és jelentős részüket a gépek, az intelligencia, az automatika, az automatizáltság kiveszi az ember kezéből, és nem marad más, mint megalázóan, megszégyenülten azokat a köztes dolgokat ellátni, ami a gépek segítése, a gépek hatékonyságának a támogatása, vagy a gépek kiszolgálása. Ugye, ez egy másik fajta jövő, és nyilván el kell látni most azt a 8 milliárd embert élelemmel meg vízzel.

 

A könyved címe, hogy Észbontó. Amikről beszélsz az valóban észbontó. Mi az a legnagyobb márkákat és ezáltal az egész világunkat is befolyásoló néhány trend, amire most a szemünket kell vetni?

Ez egy interdiszciplináris tudományág, ami azt jelenti a számomra, hogy különböző tudományágak fejlesztései bizonyos nagy dolgokban érnek be. Ilyen nagy dolgok a mesterséges intelligencia, a humanoid, emberszabású robotok, vagy ha tetszik, ennél többek, mesterséges intelligenciával ellátva, ez nagyon fontos, amire oda kell figyelnünk. A másik az ipar 4.0, amire most nagyon sokan esküsznek, de ennél sokkal tovább kell látnunk, mert ezt 20 – 30 év múlva ki tudja szervezni a mesterséges intelligencia, magyarul jobban tudja majd csinálni. Másképp fogalmazom. Sokszor általunk nem megérthető módon lesz erre képes. Úgy kell elképzelni, mintha egy gekkó megpróbálna megérteni egy embert. Nyilván nem menne neki. Tehát ha majd egy ember próbál megérteni egy mesterséges intelligenciát, az egy másik fokozat lesz.

 

LEHET, HOGY NAGYSÁGRENDEKKEL LESZ INTELLIGENSEBB, MINT AMIT AZ EMBER BÁRMIKOR IS ELÉRHET.


Folyik az agynak a feltérképezése, és ha az agyat valóban össze lehetne kötni valamilyen szinten a gyors processzálási sebességgel, vagy a gyors feldolgozási sebességű mesterséges intelligenciával, akkor abból jó dolgok születhetnének. Én alapvetően pozitív vagyok, olyan értelemben naiv, idealista és pozitív, hogy egy jó jövő felé robogunk. Itt a robogunkkal van egy kicsi gondom, mert az embernek fejlődnie kéne. Ami fontos, hogy én azt várnám most az embertől, hogy ehhez jól álljon hozzá.

 

AZ EMBERNEK MOST NAGYON NEHÉZ DOLGA LESZ.


A mostani fiatalok, akik most 20 évesek, 2100-ig fognak élni. A következő 40 év, legalábbis a történelem szempontjából meghatározó lesz. Most a Z generációval kell foglalkoznunk, mert ők fognak majd olyan világot teremteni, amiben élnünk kell, tőlük fog függeni az életünk és a további sorsunk.


(onBRANDS)